Kanizsai Dorottya Gimnázium

Tea és Tudomány - vendégünk volt Dr. Hajba Ferenc

Már hosszú múltra tekint vissza a Kanizsai Dorottya Gimnázium Tea és Tudomány sorozata, s aki eljött, még sosem csalatkozott.
Ma délutáni vendégünk számomra különösen fontos, hisz gimnazista éveimben az ő szárnyai alatt nevelkedtem. Fiatal volt, mindig vidám és energikus, sosem unatkoztunk mellette. Örömmel jártunk énekkarra, amit ő avval hálált meg, hogy sokféle rendezvényre elvitt minket, ahol a fellépés után mindig nagyszerűen szórakoztunk.

A kérdező szerepét ezúttal Módos Tibor igazgató úr vállalta magára, annál is inkább, mert többféle párhuzamot is felfedezhetünk kettejük életében.

Hajba Ferenc köztudottan remek memóriával rendelkezik, különösen a számok, nevek és arcok vonatkozásában.
Ahogy egykori „szobatársa”, Feketéné Zsóka találóan megfogalmazta: „Ferikém, akit te nem ismersz, vagy az anyját nem tanítottad, az meg sem született”. Bárkiről kérdezik, Ferinek van róla legalább egy története, ő a megtestesült Szombathely.

A hetes szám, ami nem mellékesen meseszám, végigkísérte életét, hisz számos fontos momentum kapcsolódik hozzá. Hogy csak néhányat említsünk: 1967 - első diploma, első és egyben utolsó házasságkötés, 1975 - lánya születése, 1977 - hosszú kórházi kezelés (Erre a mi osztályunk jól emlékszik.), 1987 - doktori cím, 2007 - nyugdíjba vonulás, 2017 - az aranydiploma és az aranylakodalom éve.

Kisgyermekkorából emlékszik az agyonbombázott, romos Szombathelyre, de arra az optimizmusra is, ahogy az emberek megkezdték az újjáépítést. Édesapja szabómesterként dolgozott és a Petőfi utcában laktak, szemben az általános iskolával. Nem kellett hát messzire mennie, sőt, ha júniusban megdicsérték az évzáró ünnepségen, szülei hallhatták azt az ablakban ülve.

Zenei tehetsége hamar megmutatkozott, így 3. osztályos korában, hegedű szakra felvételt nyert a Zeneiskolába, ami a mai Szily János utcában volt. Hosszú évekig taposta ezt az utcát, hisz akkoriban a Savaria Gimnázium is ott kapott helyet. Kiváló iskola volt még kiválóbb tanárokkal. Szeretett osztályfőnöke, Novák Zoltán 92 éves kora ellenére ma is jó egészségnek örvend. Mellette meghatározó szerepe volt magyar tanárának, Szemző Magdának, aki korábban a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban érettségizett, majd tanított is. Viccesen megemlítette, hogy tornaterem híján a Romkertben voltak a testnevelés órák, ahol a sűrűn nőtt gesztenyefák jól megtanították focizni a nebulókat. Gimnazistaként alapító tagja lett a Szombathelyi Szimfonikus Zenekarnak.

Érettségi után a Pécsi Tanárképző Főiskolán folytatta tanulmányait magyar-orosz-ének szakon. Nem volt sétagalopp, hisz a magyar már önmagában két szak, és se az orosz, se az ének nem volt úgy nevezett „büfé” szak. Zenére többek között a Kossuth-díjas Tillay Aurél, Sinkovics Georgette és Párkai István tanították, de a Temesi, Rónay, Varga triász vezette magyar tanszék is bővelkedett kiválóságokban.

Hazajárt zenélni, részese volt a nyári Varázsfuvola előadásoknak, ahol olyan neves énekesek léptek fel, mint a felejthetetlen Simándy József, Berta Alfonz, Kováts Kolos és László Margit. Még ma is beleborzong, amikor Pamina suttogó áriájára gondol az első felvonás végéről, amit a közönség lélegzetét visszafojtva hallgatott.

1967-ben megszerezte első diplomáját, megházasodott és megkapta első tanári állását is a mai Paragvári, akkori Hámán Kató iskola zenei tagozatán. Szép és sikeres éveket töltött ott, de 1974-ben a Kanizsai Dorottya Gimnáziumba került, ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Vezette az énekkart, osztályfőnökként magyart, illetve éneket tanított, később tagozatvezető a nyolcosztályos tagozaton, végül pedig igazgatóhelyettes.

Karvezetőként kiváló elődök munkáját folytatta eredményesen, kórusai sok díjat elhoztak a különböző fesztiválokról. A mai karácsonyi hangverseny és a tavaszi KDG-est elődei voltak az akkori évente ismétlődő koncertek, de feledhetetlen élményt nyújtott a tavaszi Forradalmi Szerenád Körmenden és a kétévenként megrendezésre kerülő Soproni Országos Diáknapok is.
De nem csak lányokkal dolgozott! Két évtizedig vezette a Haladás Férfikórust, amellyel fél Európát bejárta.

Nemzedékek nőttek fel a keze alatt, s közben csak a haja színe változott éjfeketéről hófehérre. A szíve ma is kanizsais, hetente visszajár, hogy nosztalgiázzon egykori, azóta nagymamává vált tanítványaival, miközben szebbnél szebb dalokat énekelnek.
Mindannyiunk nevében kívánom, hogy ez még sokáig így legyen!

Mi mással zárhatnám soraimat, mint egy idézettel, amit a mai beszélgetésen hallottam:
„Van egy alaptétel kanizsaisok számára. Ha azt mondom, Kanizsai Dorottya Gimnázium leánykara, te azt mondod, Hajba Ferenc karnagy’”
 
2017.02.15. Lovassné Vass Enikő


 

Hírek, aktualitások

Eseménynaptár

Hasznos linkek