Kanizsai Dorottya Gimnázium

Reggel a Jáki úti temetőből indult az utunk az Őrségbe

A mozgalmas hétfő után egy még mozgalmasabb napnak néztünk elébe.
Először a Jáki úti temető hősi parcelláját kerestük fel, ahol Kiskós Ferenc, a Temetkezési Vállalat igazgatója kalauzolt bennünket. Megtudhattuk, hány hősi halott fekszik a temetőben, milyen nemzetiségűek, hallottunk a Rongyos Gárdáról és azokról az erőfeszítésekről, amiket a temető állagának fenntartásáért tesznek. Iskolánk már többször is tevékenyen részt vett a sírok gondozásában. Ezt követően megemlékeztünk az első világháborúban elesett magyar hősökről a „Kürtös szobornál”, majd Dévényi György hadnagy segítségével elhelyeztük koszorúnkat a szobor talapzatánál.
 


A Jáki úti temetőből az Őrség felé vettük az irányt. Az út nem volt túl hosszú, de a jó hangulat miatt még gyorsabban telt az idő. Útközben ukrán szavakat, játékokat tanítottak nekünk a gyerekek, zenét hallgattunk, beszélgettünk.

Megérkeztünk Őriszentpéterre, ahol felkerestük a középkori téglaégetőt, valamint a mellette fekvő templomot is, ami sajnos zárva volt. Meghallgattunk egy kiselőadást a középkori védépítészet fontosságáról, majd folytatnunk kellett utunkat.
A következő megállónk Szalafő-Pityerszer volt. Itt megismerkedhettünk az Őrség múltjával, valamint az itt élő őslakosság életéről hallgathattunk meg egy előadást. Ezután a Batha Portára mentünk, ahol mi magunk is készíthettünk tökmagolajat, amit az Őrség aranyaként is emlegetnek. Ugyanitt kóstolhattunk lekvárt és különböző finomabbnál finomabb olajakat.
 

Következő állomásunk az Őrségi Ízek Portája volt, ahol dödöllével, langallóval és citromfüves meleg teával vártak minket, ami az esős-borongós időben mindenkinek nagyon jólesett. Teli hassal, fáradtan, de töretlen lelkesedéssel mentünk tovább Kercaszomorra, ami elnyerte a legbátrabb magyar falu kitüntetést is a magyar országgyűléstől, ahol megkoszorúztuk a szoknyás haranglábat.
 

Ezután a Kárpát-medence egyik legkülönlegesebb szakrális építményéhez a Fények Templomához látogattunk el Velemérre.
És jött a várva-várt program: Ispánkon, Erős György kézműves csoki-manufaktúráját volt szerencsénk megtekinteni, és kóstolót is kaphattunk az ott készült isteni finom csokoládéból, rögtön azután, hogy meghallgattunk egy rövid előadást a csoki történetéről, előállításáról és fajtáiról.

Innen pedig már haza indultunk, az út visszafelé is ugyanolyan jó hangulatban telt, mint odafele. Itthon szomorúan búcsúztunk ungvári barátainktól, annak ellenére is, hogy tudtuk, másnap újra látjuk egymást.

 
2018. március 30. Gaál Dóra 9. K

Hírek, aktualitások

Eseménynaptár

Hasznos linkek