Kanizsai Dorottya Gimnázium

Ma végre igazán megkezdődött a történelmi utazás!

Fél kilenckor igazgató úr köszöntötte az ungvári Drugeth Gimnázium tanárait és diákjait iskolánk könyvtárában, majd a programban résztvevő 80 gyerekkel elindultunk Ostffyasszonyfa felé. Az időjárás, ami mostanság nagyon eltér a szokásostól, a hidegtől eltekintve kegyeibe fogadott bennünket, hisz sütött a nap. Amikor megérkeztünk, már vártak bennünket Mihácsi Szabolcs István polgármester vezetésével. Állt a sátor, s a gulyáságyúban rotyogott a babgulyás. 

De a program nem evéssel kezdődött. Először az Ostffyasszonyfai Hadifogoly Temető És Hadigondozó Egyesület képviseletében Szlama László tájékoztatóját hallgattunk meg a hadifogolytábor történetéről. 
Közben megérkezett a szombathelyi Toborzó Irodától Ferge László őrnagy és Dévényi György hadnagy, akik programunkat koordinálták. Két csoportra osztottuk a diákokat. Az egyik csoport elindult, hogy felkutassa az erdőben a tábor még fellelhető maradványait, a másik pedig szerszámot ragadott, hogy még szebbé tegye a gondozott temetőt. 

Nagyon meglepő volt az az információ, hogy ebben a táborban 100 évvel ezelőtt már tisztították a szennyvizet, mielőtt a Rábába engedték, miközben az Budapest egyes részein még ma is tisztítás nélkül kerül a Dunába. Egy egész kis város üzemelt a mai erdő helyén. Voltak, akik a fogság után nem mentek haza, hanem megnősültek és itt telepedtek le.

A gyalogtúra után jólesett a finom ebéd, aminek pikantériáját a gulyáságyú adta. Ezután elhelyeztük koszorúnkat a hősök emlékművénél, majd buszra szálltunk, hogy felkeressük Sitke határában a híres Kalapos kutat, amit annak idején hadifoglyok építettek.
Kicsit fáradtan, de élményekkel gazdagodva indultunk vissza Szombathelyre, ahol az Aréna utcában, ideiglenes helyén, felkerestük a Smidt Múzeum magángyűjtők kincseivel kiegészített hadtörténeti kiállítását, valamint a Tűzoltó Múzeumot, ahol Oláh György kalauzolt bennünket. Szerencsére az ilyen kiállítások manapság már interaktívak, így a gyerekek felpróbálhatták a gázálarcot és odaülhettek a bunkerben pihenő katona mellé is. Sőt! A szirénát is megszólaltathatták.

Hasonlóan nagy élményt jelentett a Savaria Legio látványraktárának meglátogatása, ahol Németh János beszélt a rómaiak fegyverzetéről. Szinte visszarepültünk a múltba és szó szerint belebújhattunk a római katonák bőrébe. Egy vállalkozó szellemű kislány azt is megtapasztalhatta, milyen nehéz dolga volt egy legionáriusnak, akinek a harcban a felszerelés súlyával is meg kellett küzdenie.

Hálás köszönet mindazoknak, akik a mai napon segítségünkre voltak!

Programunk a sajtó figyelmét is felkeltette, így iskoláink képviselői meghívást kaptak a Szombathelyi TV stúdiójába, ahol köszönetet mondtak a kirándulás lehetőségéért.
 
 

Folytatás holnap az Őrségben!
 
 
Ostffyasszonyfa határában található egy 6000 négyszögöles terület, ahol az első világháború alatt a monarchia egyik legnagyobb, Császári és Királyi Hadifogolytábora működött. A táborból ma már semmi sem látszik, helyét elfoglalta a hadifogolytemető. Azoknak a sírjaival, akik a táborban haltak meg. A terület, amint a tábor volt, valójában Nagysimonyihoz tartozik, csak az ostffyasszonyfai vasútállomással volt összekötve. A temető felé vezető úton csak egy apró tábla jelzi, hogy a fák mögött ott van a temető. Pedig anno még külön vasútvonal is vezetett a táborhoz - , mára már elbontották.

Amikor Riesz József mérnökkari százados 1915 májusának elején eldöntötte, hogy Ostffyasszonyfa melletti Lánkapuszta lesz a legjobb hely a hadifogolytábornak, magyar iparosok, és maguk a szerb és orosz hadifoglyok kezdték építeni - akik a sitkei alaptáborban laktak -, majd néhány hónap alatt el is készült a barakkváros.

Működése négy éve alatt több mint százezer hadifogoly élt itt. Egy időben 40-50 ezer embert fért el barakkokban, ahol volt víz, villany, csatorna és még kórház is. Mégis a nyomor és a sokféle betegség tizedelte a foglyokat. A foglyokat nemzetiségük szerint helyeztek el a 31,5x10 méter alapterületű épületekben. Főleg orosz, olasz, szerb és román katonák kerültek ide.

A kor tekintélytisztelete azonban itt is működött, a tisztek külön helyet kaptak és sokkal jobb körülmények között élhettek.
A háború magával hozta a front mögötti férfihiányt is, ezért a szomszédos településeken sokszor dolgoztak, és a környékbeli földeken is rendszeresen feltűntek a foglyok. A táborban is dolgozhattak. Asztalos-, lakatos-, cipész-, szabó- és kosárfonó műhelyük volt. Sőt, még saját tábori pénzt is létrehoztak.
 
2018. március 27. Lovassné Vass Enikő

Hírek, aktualitások

Eseménynaptár

Hasznos linkek