Kanizsai Dorottya Gimnázium

Látogatás a székesfővárosban

Osztályunk 2018 májusában Kárpátaljára látogat. A pályázat keretében vállaltuk, hogy ellátogatunk az Arany János 200 emlékkiállításra az Országos Széchenyi Könyvtárba. December 15. volt a nagy nap, amikor megvalósult a kirándulás.

Reggel 6 órakor indultunk, a Savaria IC-vel. Az utazás jól telt, az 500-as Vectron Csornától 2 óra alatt felröpített minket Budapestre. A Keleti bejáratnál elengedtük a Bajáról érkező expresszt (szép emlékek…) így egy kis késéssel értünk be. A csoportos jegyek megvétele után lementünk a 2-es metróba, és a Batthyány térig utaztunk. Felmentünk, és gyönyörködtünk egy kicsit a gyönyörű kilátásban, készítettünk néhány fotót, majd elindultunk az Országos Széchényi Könyvtár felé. Átmentünk a Lánchíd alatt, fel a lépcsőkön az ,,Ős Budavárba” és már meg is érkeztünk.
 


Két csoportra oszlottunk (a nagy csoportlétszám miatt). A csapat egyik fele könyvtársétára ment, a másik pedig az Arany 200-emlékkiállításra. Egy kedves hölgy mutatta be nagy költőnk életútját. Láthattunk eredeti kéziratokat (verseket, a Toldit, és Petőfi Sándorral folytatott levelezését), a híres ,,kapcsos könyv” másolatát, és a padot, melyen a költő a Margitsziget fái alatt üldögélt.

Nagyon sok hasznos információt szereztünk, ami jól jöhet majd az irodalom órán és az érettségin is. Apropó, érettségi! Azt is megtudtuk, hogy Arany János sosem szerezte meg ezt a papírt, mégis az egyik legnagyobb magyar költő lett. Megpróbálkozott a színészettel is, de tanárként találta meg igazán önmagát. Nemzetőrként részt vett a szabadságharcban is.

A kiállítás után a könyvtári sétára indultunk. Szerencsénkre fiatal vezetőt kaptunk, aki végig lekötötte a figyelmünket. Az 5.-től a 8. szintig jártuk be az épületet. Láttunk szép fali díszítéseket, és egy könyvszekrényt Széchényi Ferenc gyűjteményével. Megtudtuk, mi az a katalóguscédula, láttuk a gépet amivel készítették, de legjobban a minilift tetszett, ami a raktárból az olvasóhoz viszi a kívánt könyvet.

A séta végén a Várkert Bazárba mentünk-volna. Ugyanis míg bent voltunk, leszakadt az ég. Kicsit fájlaltuk a dolgot, de szerencsére Budapesten vannak hatalmas fedett terek, mit például az Aréna Pláza. Így karácsony előtt ez is jó programnak bizonyult. Előbb a legendás 2-es villamossal, majd a 2-es metróval utazva értük el célunkat. Nagyon korán odaértünk, 4 óra volt hátra még az indulásig, és én nem igazán szeretek vásárolni. Ezt osztályfőnököm is tudja, így mi ketten csináltunk egy külön programot.
 

Tettünk egy kört a 4-es metróval, amiben nincs vezető. Ha előre száll be az ember, a mozdonyvezető szemével láthatja a pályát. Nagyon fura érzés volt számítógép által vezérelt metrón utazni! Úgy éreztem magam, mint egy igazi mozdonyvezető, a szemem persze végig a pályán volt. Visszafelé a Szent Gellért téren kiszálltunk és felmentünk a Duna partra. Sosem láttam még az esti belvárost, így izgalommal vártam az élményt. Gyönyörű látvány tárult elénk: a kivilágított Szabadság-híd. Fényképezés után mentünk tovább az Erzsébet hídhoz. Az is nagyon szép volt, de az igazi csodát a kivilágított Lánchíd jelentette számomra. Fényképen már sokszor láttam, de saját képem nem volt róla. Visszafelé felugrottunk a 19-es villamosra, mert már szorított az idő. A plázában összeszedtük a mieinket és elindultunk a Keletibe. Egy kis kavarodás után megtaláltuk a helyünket.
 

Néhányan hálófülkéket alakítottak ki és bealudtak, mások zenét hallgattak, vagy beszélgettek. Komárom után mozdonyunk 150-re gyorsított. Sajnos egy kis késést is összeszedtünk, de végül biztonságban hazaértünk. Elbúcsúztunk egymástól, majd mindenki elindult hazafelé.
Kellemesen töltöttük el ezt a napot 😊

 
2017. december 17. Gira Milán 9. K

Hírek, aktualitások

Eseménynaptár

Hasznos linkek