Kanizsai Dorottya Gimnázium

Két mozgalmas nap egymás után - Határtalanul 2018

A negyedik nap
Két mozgalmas nap után a szerda délelőtt kisebb térben kezdődött. Mivel iskolánkban diáknap volt, ungvári vendégeinket is oda vártuk.

Először büszkeségünket, a labort mutattuk meg, ahol Kovacsics Bernadett tanárnő három kísérletet készített elő. Az elsőben mindenki létrehozhatta a saját, kémcsőbe zárt virágoskertjét. A gyerekek különböző színű sókat adtak egy vegyülethez, majd végignézték, ahogy tarkabarka kristályok képződnek. A színpompás kis kertet mindenki hazavihette, ahol a kristályok tovább nőnek majd. A második kísérletben megtanulhatták, hogyan lehet az edény aljára küldeni a víz tetején lebegő olajat, a harmadikban pedig indikátorpapírra rajzoltak savval, illetve lúggal, aminek az eredménye szép színes mintázat lett. Mindenki nagyon élvezte a kísérletezést!

Ezután vendégeink bekapcsolódhattak a diáknapi forgatagba.
Aki akarta, az megnézhette például, hogyan működik a 3D-s nyomtató, készíthetett húsvéti dekorációt, kipróbálhatta a részeg-szemüveget, megnézhette a tűzoltók bemutatóját, kipróbálhatta a katonai akadálypályát, karaokézhatott, vagy elmajszolhatott egy sütit a KDG-Caféban. Az idő gyorsan elröppent és indulnunk kellett, mert vártak bennünket a Székesegyházban.

A csoportot lenyűgözték az épület méretei és érdeklődve hallgatták a templom tragikus történetét. Az Eötvös-inga kísérlethez is kitűnő helyszínnek bizonyult a Székesegyház, ahogy azt vezetőnktől megtudhattuk.

Sokat nem időzhettünk, mert hamarosan indult a buszunk Felsőcsatárra, ahol a híres vasfüggöny történetével és tárgyi emlékeivel ismerkedtünk. Goják Sándor, a múzeum alapítója és működtetője várt bennünket. Különböző eredeti menekülési tárgyakat mutatott, és mindegyiknek ismerte a meséjét is. A legizgalmasabb pillanat az volt, amikor a gyerekek megpróbáltak átjutni az „aknamezőn”. Nem sikerült. Ez a kísérlet illusztrálja, hogy szinte lehetetlen volt sérülés nélkül átszökni Ausztriába.

Egy kicsit még gyönyörködtünk a kilátásban és már indultunk is tovább Monyorókerékre, az Erdődy kastélyhoz, illetve vízivárhoz, ahol Kovács Jenő kalauzolt bennünket.
 


A kastély 14. századi eredetű. A 17. században az Erdődyek korszerű várkastéllyá építették át. Az árkokban ma már nincs víz, de így is látszik, milyen nehéz lehetett hívatlanul bejutni az épületbe. A második világháborúban súlyos károkat szenvedett, berendezése elpusztult. Ma is az Erdődyek tulajdona, akik sokat tartózkodnak itt. Igaz, nem a kastélyban, hanem a szépen felújított melléképületben. Bemenni tehát nem tudtunk, de a kastélyt körbejárva gyönyörködhettünk elődeink művészetében.

Ezt követően Szombathelyre vezetett az utunk, ahol sajnos már a búcsúestre került sor.

17 órakor az iskola könyvtárában nevezetes eseményre gyűltünk össze. Városunk polgármestere, dr. Puskás Tivadar, illetve dr. Takácsné dr. Tenki Mária képviselőasszony köszöntötték ungvári vendégeinket és egy szép ajándékkal kedveskedtek a gyerekeknek. Arany János örökbecsű művét, a Toldit vihették haza, gyönyörű kiadásban.
 

Vendégeink megköszönték a lehetőséget, hogy részt vehettek a magyar állam által finanszírozott Határtalanul programban, és eljuthattak Ungvár testvérvárosába, Szombathelyre. Ezt követően az ungvári és a kanizsais diákok egy kis táncház keretében ismerkedhettek a népitánc alaplépéseivel kedves egykori tanítványunk Hollósi Johanna és párja Németh Valentin segítségével.
 

 

Ungvári barátaink is készültek egy kis meglepetéssel. Elénekelték nekünk iskolájuk himnuszát és egy számomra eddig ismeretlen, ám roppant szívbemarkoló dalt a magyarságtudatról és a magyar nyelv szeretetéről. Megígérem, hogy minél több emberrel megismertetem ezt a gyönyörű dalt!
 

 
Még táncoltunk, egy kicsit beszélgettünk, süteményt eszegettünk és ez a nap is véget ért. Már csak a csütörtök délelőtt volt hátra.


 
2018. április 02. Lovassné Vass Enikő

Hírek, aktualitások

Eseménynaptár

Hasznos linkek