Kanizsai Dorottya Gimnázium

Kárpátalja 2018 - Búcsú Kárpátaljától


Sajnos eljött az utolsó nap is. Reggel 8-kor elbúcsúztunk szállásadónktól, berakodtunk a buszba, és kigurultunk. Első úticélunk a szerednyei borpince volt. Dobó István Eger megvédéséért kapta ezt a falut Ferdinánd királytól 1552-ben. Neki köszönhetjük ezt a borospincét, többek között. Sajnos én nem jutottam messzire, mivel a pince éllott levegőjét nem tudtam elviselni. A többiek bejárták a pincét, és bort is kóstolhattak. Ezt követően folytattuk utunkat a munkácsi várhoz. A hegy lábához parkoltunk és felmentünk az emelkedőn. Egy kicsit gyönyörködtünk a kilátásban, majd bementünk. Először egy szerencseszobrot láttunk, melyet többen megérintettek (köztük én is), hogy szerencsések legyenek. (Az én kívánságaim nagy része már valóra vált 😊 )

Ezután a turulmadár szobrát néztük meg, ami nyolcvannégy évi távollét után került vissza a vár fokára. Az eredeti szobrot a szovjetek beolvasztották, a másolat Kijevben készült el. Megkoszorúztuk Zrínyi Ilona szobrát, majd ellátogattunk Kazinczy Ferenc szobájába, ahol várfogságát töltötte. Végül megnéztük a kápolnát is, melyet csodás ikonok díszítettek. Még megnéztünk egy néprajzi kiállítást, majd lementünk a várudvarra.
Én bementem szuvenírt szerezni az otthoniaknak, mire kijöttem, a csapat eltűnt. Egy kis ijedelem után telefonáltam, majd óriási sprinttel elértem a buszt. Beregszászba mentünk, ahol vettünk magunknak egy kis rágcsát, hogy elköltsük utolsó hrivnyáinkat, majd érzékeny búcsút véve idegenvezetőnktől, a határhoz indultunk. 3 óra várakozás után átgurultunk a magyar anyaföldre, ahol a határőrök ellenőrizték csomagjainkat. Hazatelefonáltunk szüleinknek (én a kollégáimnak is), majd megindultunk Szombathely felé. Vásárosnamény városában leszálltunk tankolni, és tartalék úti eleséget venni. Megcsodáltuk a kivilágított Budapestet, és jót vacsoráztunk egy Mekiben. Éjfélre haza is értünk.

Osztályfőnökünk búcsúbeszédet mondott, melyben összegezte a kirándulást, és kifejezte reményét, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Szuperül éreztük magunkat! Csodás 5 napot töltöttünk el. Láttunk történelmi emlékhelyeket, várakat, templomokat, találkoztunk határon túli testvéreinkkel. Örömmel emlékszem vissza erre az útra.

Köszönet a szervezőknek, a Drugeth Gimnázium tanárainak és diákjainak, a sofőreinknek, idegenvezetőnknek, a Dubky Hotel vezetőjének!

 
2018. június 21. Gira Milán 9. K
Fotó: Lovassné Vass Enikő

Hírek, aktualitások

Eseménynaptár

Hasznos linkek