Kanizsai Dorottya Gimnázium

Gondolatok az Összetartozás napjához - 2020

Ez a cikk, nem egy hagyományos értelemben vett cikk a honlapra, annak túl hosszú lenne. Tudom. De talán nem bánja meg, aki végigolvassa. A Corona vírus sok mindent elvitt, többek között az összetartozás napjára tervezett iskolai projektet is. De mégsem tehetjük meg azt, hogy szó nélkül elmegyünk a trianoni békeszerződés századik évfordulója mellett.

Készült egy forgatókönyv, ami valamikor talán megvalósításra is kerül. A forgatókönyv alapjául az a számos Határtalanul kirándulás szolgált, amelyeken az elmúlt években részt vettünk, hisz ezek révén nyertek betekintést diákjaink a határon túl rekedt magyarság életébe, ezek alakították világképüket.

A projektnapot forgószínpad szerűen képzeltük el, több helyszín, többféle feladat, majd végül a katarzis, a közös éneklés.

A kirándulások során nem csak a diákok tanultak, tapasztaltak sokat, hanem én is, és őszintén be kell vallanom, a véleményem is megváltozott ebben a kérdésben. Összetartozunk! Génjeinkben őrizzük megvívott harcainkat, hőseink áldozatát, ősi zenéinket, rigmusainkat, csodálatos anyanyelvünket. „Egy vérből valók vagyunk”, ahogy azt a szinte himnusszá vált dal is mondja.
 


Évtizedeken keresztül szinte ki sem lehetett ejteni azt a szót, hogy Trianon. Szüleim néha beszéltek a nagy Magyarországról, arról, hogy minden iskolásnak meg kellett tanulnia lerajzolni az ország körvonalait. Anyukám még 60 év elteltével is fel tudta sorolni az összes vármegyét, hisz ezeket is betéve kellett tudnia mindenkinek. Megtanultam, bár érzelem nélkül a következő mondatot: Kismagyarország nem ország, Nagymagyarország Mennyország! Apám, valamikor a 80-as években felkereste az egykori írószer-kereskedőt, és felvásárolta a még megmaradt, piros-fehér-zöld végű ceruzákat, amelyeken a következő felirat állt: Nem, nem, soha! De az iskolában nem tanultunk róla, nem alakultak ki bennünk érzelmek. Az utóbbi néhány évben viszont kialakultak, és ezeket szerettem volna kialakítani a diákokban is.

Nagyon fontos nemzeti emléknap június 4. Szerencsés lenne, ha ezen a napon is viselnénk egy hasonló jelképet, mint amilyen március 15-én a kokárda. Hisz a kokárda is az összetartozás egyfajta jelképe. Az egy dicső összetartozás, ez pedig a bánatban való osztozás és a boldogabb jövőbe vetett hit jelképe lehetne.

A mai világban nagyon fontos lenne, hogy megtanuljuk értékelni, azt, amink van. Ne elégedetlenkedjünk folyton, ne akarjunk mindenáron egyre többet és többet. Tudjunk örülni az elért eredményeknek, és ne csak a sajátjainknak. Éljük meg közösségeinket a családtól kezdve az iskolai közösségeken át egészen a nemzetig! Legyen bennünk egészséges nemzeti öntudat! Legyünk büszkék magyarságunkra, hisz semmivel nem vagyunk rosszabbak, mint más népek, akik büszkék hovatartozásukra.
 


A projektnap első állomásán a diákoknak néhány kérdésre kell válaszolniuk. Csapatokat alkotnak és csomagolópapírra írják, ami eszükbe jut a kérdésről, majd egy fő bemutatja a többieknek az összegyűjtött gondolatokat. Ezeket a kérdéseket feltettem azoknak a diákoknak, akik velem kirándultak. Érdemes elolvasni a válaszokat! Elsőként két asszociáció, majd pontokba szedve a kérdések:

„Minden magyar felelős minden magyarért.”
A trianoni békediktátum századik évfordulójához közeledve Szabó Dezső erdélyi író idézete jutott az eszembe.
Ősszel jártunk Erdélyben, két évvel ezelőtt pedig Kárpátalján; mindkét kirándulás élményekben gazdag és rendkívül tanulságos volt. Élénken él az emlékezetemben az a kép, ahogy a Himnuszt énekeljük a Honfoglalás-emlékműnél, fenn a Vereckei hágón, és emlékszem a Partiumban élő honismereti vezetőnk szavaira: otthonról hazajöttetek.

Úgy gondolom, hogy az országnak, amely igazából önmagával határos, egyformán szüksége van ránk, „határon belüli” magyarokra, és arra a több millió magyarra, akit viszont „nem hall a nagyvilág”. Éppen azért fontos az összetartozás napja, hogy kölcsönösen hazaszeretetre tanítsuk egymást.

"Annyi minden van, ami összeköt minket a felvidékiekkel, a kárpátaljai magyarokkal, az erdélyiekkel, délvidékiekkel és a többi határon túli magyarral. A történelmünk, a kultúránk, a nyelvünk… Tennünk kell azért, hogy soha ne teljesüljön be a herderi jóslat. "(Szabadi Emma 18)
(„Johann Gottfried Herder jóslata szerint „A magyarok, mint az ország lakosainak legcsekélyebb része, most szlávok, németek, románok és más népek közé vannak beékelve, s századok multán talán nyelvüket is alig lehet felfedezni.”[1] A 18. század végén megfogalmazott "jóslat" (ami Herder részéről inkább mellékes megjegyzés volt) hatott a magyar szellemi életre, egyrészt politikai feszültséget gerjesztve gátolta a magyar megmaradási küzdelmet, másrészt, dacos ellenállásra sarkallta a magyarságot a megmaradásért vívott harcban.” Wikipedia)

"Most, hogy már jártunk Kárpátalján és Erdélyben, teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy mit jelent az, hogy összetartozás. Nem számít, hogy hol élünk, határon innen vagy határon túl. Egy a lényeg: a magyarságtudat. Büszkének kell lennünk arra, hogy a piros, fehér, zöld színeket képviseljük, hogy egy nyelvet beszélünk és, hogy egy a múltunk." (Teket Evelin 18)

Mit jelent nektek az a szó, hogy nemzet?
 
Véleményem szerint a nemzet azon emberek csoportja, akik egy nyelvet beszélnek, és összeköti őket a közös kultúra és múlt. (Bence 18)
Azt, hogy egy ember melyik nemzethez tartozik, nem az fogja megszabni, hogy hol él, sokkal inkább a közös múlt, a közösen beszélt nyelv és a közös hagyományok azok, amik egy nemzetet összetartanak. Mi magyarok, ezt a nehéz úton tanultuk meg, mikor a Trianoni békeszerződés után szétszaggatták Magyarországot és rengeteg magyar külföldre került. (Annamari 18)
Számomra a nemzet egy nép összetartozó egységét jelenti, amit olyan elemek kapcsolnak össze, mint a hagyományok, a közös nyelv vagy éppen a történelem. (Péter 18)
Számomra a nemzet, a hazámban es a határokon túl élő személyeket jelenti, akikkel azonos az anyanyelvünk, a kultúránk és a népszokásaink. (Dani 18)
Nekem a nemzet szó hallatán legelőször a Himnusz jut eszembe, amit már egész kis koromban megtanítottak! Együtt énekelni ünnepekkor a többiekkel, jó érzéssel tölt el mindig. Ilyenkor gondolhatunk a határon kívül rekedt magyarságra is, akiknek szintén megdobbanhat a szívük közös himnuszunk hallatán. A nemzet szó az összetartozás szimbóluma, egy az érdekünk, a hagyományaink, ünnepeink, híres nemzeti ételeink, népzenéink színes sokasága. Ezeket a hagyományokat a határon túl is ismerik, az idősebbek átadták a fiataloknak, hogy soha ne feledjék, honnan származnak! (Virág 18)
A nemzet egy adott területen élő népcsoport, amelyet összeköt a közös kultúra, hagyomány, a közös nyelv és a közös történelem. (Laura 18)
Érdekes kérdés, hogy mi is valójában a nemzet. Sokan egyből rávágják, hogy egy adott országon belül élő emberek összessége. A magyar nemzet azonban kemény árat fizetett azért, hogy rájöjjünk, nem egy határtól fogunk külön nemzetekhez tartozni. Sokkal inkább a közösen beszélt nyelv, a közös múlt és a közös hagyományok, amik összekötnek minket. Én így fogalmaznám meg, hogy mit is jelent számomra ez a szó. (Dóri 18)
Számomra a nemzet egy hatalmas közösséget jelent, amelynek tagjait elszakíthatatlan kapocs köti össze. A közös nyelv, a közös kultúra, a közös szokások, vagy a történelmi múlt mind-mind meghatározó, ha nemzetről beszélünk. Egy nemzet tagjait határ nem szakíthatja el egymástól, hiszen legyünk bárhol is a nagyvilágban, összetartozunk. (Kornél 18)
Számomra olyan embereket, akiknek egy a múltjuk. És próbálják együtt, közösen megoldani a jövőben esetlegesen felmerülő problémákat. Egy nemzetnek összetartónak és segítőkésznek kell lennie egymással. (Míra 18)
Számomra nemzet emberek olyan csoportját jelenti, amely tudatosan alkot közösséget, közös kultúrával és közös múlttal rendelkezik, illetve közös területen él. (Viki 18)
A nemzet az egy nyelvet beszélő emberek összessége. (Milán 18)
Számomra a nemzet egy közös származást jelent elsősorban. Egy kultúrában, környezetben és tapasztalatokban való osztozást. (Dominik 18)
 


Milyen veszteség érte a magyarságot Trianonban, az alapján, amit ti láttatok?
 
Habár leginkább a területek elvesztéséről beszélnek, amikor Trianon kerül szóba, szerintem a legnagyobb veszteség az egyének életében bekövetkező változás volt. Egy aláírással hirtelen rengeteg ember került át másik országba, vesztette el munkáját, vagy családját. (Bence 18)
A határon túl élő magyaroknak rengeteg nehézséggel kellett megküzdeniük az elmúlt száz évben. Próbálták elvenni tőlük a magyarságukat, iskolákat zártak be, nem dolgozhattak akárhol, de mégse tagadták meg hovatartozásukat. (Annamari 18)
Számomra a legszembetűnőbb veszteség a magyar lakosság elcsatolása, illetve az erdélyi kultúra, valamint az olyan régi, történelmi városok és művészeti értékeik elvesztése, mint például Nagyvárad, vagy Arad.
(Péter 18)
Sok magyarlakta területet elválasztottak Magyarországtól, amivel megnehezítették az ottani magyarok életét. (Dani 18)
Rengeteg embert elszakítottak egymástól és kellemetlen helyzetbe hoztak a hirtelen jött intézkedések.
(Bogi 18)
Én személy szerint Erdélyben voltam az osztállyal, ahol nagyon jól éreztem magam! Amilyen nehezen indultam, annyira vagyok boldog, hogy láthattam, milyen szerencsés is vagyok a kint élő, magyar nyelvet beszélő, kisebbségben élő, erdélyi magyarsággal szemben. Trianon választott el családokat, rokonokat, ismerősöket! A kisebbségbe került magyarság trianon óta üldözött nép lett! Számos bántalmazásról, halálesetről hallottunk, a különböző politikai hatalmak a folyamatos románosításért küzdenek! Erdélyi származású, magyarországi szomszédaink rendszeresen arról számolnak be, hogy sajnos magyarellenesség érezhető, mikor hazalátogatnak. (Virág 18)
A Trianoni szerződés óta elcsatolt területen élő magyarok közül sokan elvesztették a saját kultúra és nyelv gyakorlásának szabadságát, a mindennapi életben hátrányos megkülönböztetésben, sokszor elnyomásban volt (néhány helyen még napjainkban is van) részük, gyakran hontalanok a saját hazájukban. Ennek ellenére mindent megtesznek és megtettek azért, hogy a magyar kultúrát, szokásokat és a magyar anyanyelv szépségét megőrizzék. (Laura 18)
A gimnáziumi évek alatt volt időnk megtanulni ezt, az ország számára rendkívül fontos dátumot: 1920. június 4. A világ fejesei, nagy vezetői ezen a napon ültek össze kerek 100 évvel ezelőtt, hogy egy nemzetet szétszakítsanak. Határokat toltak el, családokat, párokat szakítottak szét egymástól. Ezen a napon ünnepeljük így hát az összetartozás napját. (Dóri 18)
Kétség kívül az első világháború legnagyobb vesztesei mi magyarok lettünk, hiszen hazánk lakosságának több mint fele más országba kényszerült, ugyanis Magyarország területének kétharmadát osztották fel a szomszédos országok között. (Kornél 18)
Terület, földek, erdők, bányák. De a legfontosabb a sok ember, aki a határon túl maradt. (Míra 18)
A legnagyobb veszteség, ami a magyarságot érte a trianoni békeszerződés által,az a megcsonkítás, hatalmas területek ,elszakítása az országtól. (Viki 18)
Olyan mértékű veszteség, amilyen se előtte, se utána nem ért egy népet se, és amit máig sem tudtunk kiheverni. (Milán 18)
Főként területi, emberi veszteség, illetve teljes mértékben meg lett alázva az egész magyarság, az összes magyar ember. (Bálint 18)
Trianon következményeként a környező országok népei kedvükre tehettek meg olyan embertelen dolgokat a magyarokkal, amik hosszú időre rányomták a bélyeget a nemzetek kapcsolatára. A külhoni magyaroknak sok esetben diszkrimináció és kegyetlen bánásmód jut. (Dominik 18)
Mi jut eszetekbe, ha azt halljátok, összetartozás, az összetartozás napja? Miért van szükség Magyarországon erre a napra, erre a megemlékezésre?
Az összetartozás napján megemlékezünk azon honfitársainkról, akik bár nem az országunk területén élnek, mégis a nemzetünk részei. Nagyon fontos, hogy megmutassuk a világnak, hogy a külhoni magyarok igenis részei a magyar nemzetnek. Továbbá lényeges, hogy a későbbi nemzedék ne feledkezzen el arról, ami Trianonban történt.
(Bence 18)
Muszáj megemlékeznünk ezekről a dolgokról, tisztelnünk egymást, nem csak a magyarokat, de minden más nemzetet is, amelyik hasonló dolgokon ment át. (Annamari 18)
Nekem a több millió határainkon túl élő magyar ugrik be először, valamint a nemzeti egységünk fenntartása. Fontos az emlékezés, mert sokan nem is tudják, mennyi nehézségen kell átmenniük a kisebbségbe került magyaroknak. Véleményem szerint ez a megemlékezés egy kitűnő alkalom arra, hogy felhívjuk erre a figyelmet, valamint hogy kifejezzük a magyar nép határokon is átívelő, erős összetartását. (Péter 18)
Össze kell fognunk, támogatnunk kell egymást, hiszen hiába élünk más országokban, egy nemzethez tartozunk. Fontos, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy a határainkon túl is élnek magyarok és arra, hogy őket micsoda veszteségek érték Trianon után. (Dani 18)
Az jut eszembe, hogy ezen a napon emlékezünk a magyarok közös történelemére és arra, hogy össze kell tartanunk minden esetben. Azért fontos ez a nap, hogy a következő generációk is tisztában legyenek a történelmünkkel, és hogy ne felejtődjenek el a magyarok sérelmei. (Bogi 18)
Az összetartozás napján a Magyarország határain kívülre került emberek jutnak eszembe, akikkel személyesen is találkozhattam! Mennyivel többen lehetnénk, ha átrajzolhatnánk a trianoni térképet! Mennyi mindent adhatnánk át egymásnak, amire a pár nap látogatás nagyon kevés időt hagyott. Egyszóval Magyarország nem 10 millió ember országa, sokkal több annál! Hogy miért van szükség Magyarországon erre a napra, erre a megemlékezésre? Ne feledjük el azt a napot, amikor hazánk kisebb és kevesebb lett általuk, akik egyik pillanatról a másikra egy másik, idegen országba csöppentek, ahol nem lehetnek tovább azok, akik voltak! Rettegni kell sokszor, és hirtelen elhalkulni, ha idegen jár arra! Ezen a napon kicsit gondoljunk rájuk, legyünk kicsit a helyükben, és éreztessük velük, hogy összetartozunk. (Virág 18)
Az összetartozás szóról az jut eszembe, hogy több ember sorsa szorosan összekapcsolódik,egy bizonyos dolog összeköti őket. Azért szükséges ez a megemlékezés, mert fontos a határon túl élő magyarok magyarság tudatának erősítése, támogatása, hogy a nemzeti összetartozás érzése megmaradjon. Nem tehetnek róla, hogy ebbe a helyzetbe kerültek, ebbe a tragikus döntésbe nem volt beleszólásuk. (Laura 18)
Annak ellenére hogy nem egy országban élünk, még összetartozunk a határon túl élő magyarokkal, hiszen egy nyelvet beszélünk és egy a történelmünk. Hogy miért van szükség Magyarországon erre a napra, erre a megemlékezésre? Hogy együttérezzünk velük, és kifejezzük a tiszteletünket egymás felé. És hogy megköszönjük nekik azt, hogy ilyen körülmények között is magyarok tudtak maradni és ugyanúgy fenntartották a kultúránkat és a nyelvünket. (Míra 18)
A Nemzeti Összetartozás napjáról egyből Trianon jut eszembe, hiszen ezen a napon a trianoni békeszerződésre, aláírásának évfordulójára emlékezünk. Úgy gondolom, hogy fontos megemlékeznünk az olyan jelentős történelmi eseményekről, amelyek nagyban meghatározzák a jelenünket is. (Viki 18)
Az összetartozás számomra azt jelenti, hogy minden magyar ember összetart jóban-rosszban, és kiállnak egymás mellett. Trianon egy világméretű igazságtalanság, amiről minden évben meg kell emlékezni, mert ,,bárhol is van hazája", minden magyar jogosult a szabad életre. (Milán 18)
Nekem először a közös múltunk a külhoni magyarokkal és, hogy nem feledkezhetünk meg egyik honfitársunkról sem. Meg persze a csíksomlyói búcsú a nyeregben, amikor mindenki együtt énekelte a Székely Himnuszt. A hagyományok ápolása és nemzeti értékeink fenntartása végett van szükség erre a napra. (Bálint 18)
Nekem az összetartozás azt jelenti, hogy valakihez vagy valakikhez a körülményektől függetlenül is szétszakíthatatlan szálak fűznek. A nemzeti összetartozás napja június 4- én van, ez a trianoni békeszerződés évfordulójának napja. Azért is van szükségünk erre a napra, mert ezzel még inkább megerősítjük az egymáshoz kötő szálakat a más állam fennhatósága alá került magyarsággal. Hiszen a magyarság minden tagja része az egységes magyar nemzetnek. (Nóri 18)
Fontos, hogy a jövő generációi is tudjanak mindarról, ami az országunkkal, és az onnan kikerült honfitársainkkal történt. (Dominik 18)
Ezen a napon emlékezünk a nagy Magyarország összetartozására, hogy ne felejtsük el a gyökereinket. (Cintia 18)
 


Mi köt össze minket a határon túli magyarokkal?
 
A közös nyelv, az egységes múlt. Az államok közti politikai közeledés is segíti a kapcsolattartást. (Bence 18)
Természetesen a gyökereink, a közös kultúránk és a több ezer éves történelmünk, amelyek nem vesznek el attól még, hogy új határok mentén osztották fel a Kárpát-medencét. Már a kirándulás előtt is tudtam milyen nehéz helyzetben van a határon túli magyarok többsége, mivel sok esetben, jogaikat semmibe véve, a román állam igazságtalanul bánik a magyar kisebbséggel. Az út során azonban jó volt látni mennyire erősen összetart a magyar közösség, főképp a kisebb falvakban. (Péter 18)
A közös múltunk, nyelvünk, kultúránk. (Bogi 18)
Elsősorban a közös nyelv, a közös múlt, szokásaink, hagyományaink, hazánk hőseire való emlékezés, akik a szabadságért, értünk harcoltak. (Virág 18)
A határon túli magyarokkal sok minden összeköt bennünket: a közös múlt, történelem, a közös anyanyelvünk, népi hagyományaink, irodalmunk és nem utolsó sorban a kultúránk. A kirándulás során meggyőződhettünk arról, hogy ez tényleg így van. Sokan közülük, akik ott élnek, ahelyett, hogy elmenekültek volna, vagy elzárkózva élnének, rengeteget tesznek az ottani közösségekért, a magyar kultúra ápolásáért. (Laura 18)
Tény, hogy határ választ el bennünket egymástól, két külön ország, de egy nép. Számunkra természetesnek tűnik, hogy magyarok vagyunk, de a hagyományaink, szokásaink sajnos eltűnőben vannak. A Határtalanul program keretében volt szerencsénk átlépni az országhatárt, és betekintést nyerhettünk az ottani magyar embertársaink életébe. Eddig a kirándulásig el sem tudtam képzelni azt, hogy ők vajon miként élhetnek. Nagyon jó érzéssel töltött el az, hogy az emberek örömmel fogadtak minket. A mindennapjaik részéhez tartoznak olyan dolgok, amelyek nálunk már tényleg ritkaságnak számítanak. Ilyen például az otthoni kemencében sütött kenyér, vagy a házilag készített sajtok. Meglátogattunk olyan helyeket is, amelyhez valamilyen fontos esemény vagy személy köthető. A közös múltunk erősíti az összetartozást. A négy napos kirándulás után pozitív gondolatokkal meséltem el családomnak a határon túl eltöltött időt. (Kornél 18)
A határon túli magyarokkal is Trianon, a történelem köt össze bennünket, hiszen a határon túli magyarok alatt elsősorban a trianoni békeszerződés után elcsatolt területeken élő magyarokat értjük. (Viki 18)
A szívünk. (Milán 18)
A múltunk, a jelenünk és a jövőnk. (Bálint 18)
A határon túli magyarokkal egyrészt a közös történelmi múlt, közös harcok, szenvedések és örömök is összekötnek bennünket. Ezek mellett a közös hagyományok, szokások. És végül, de nem utolsó sorban a bár részben picit különböző, de mégis egységes nemzeti nyelv. (Nóri 18)
A közös nyelv, kultúra és történelem. (Dominik 18)
Hogy egy nemzet vagyunk. (Cintia 18)
Volt-e olyan momentum a kirándulások valamelyikén, ami megváltoztatta addigi véleményedet?
Bár nem változtatott a véleményemen, de érdekes, és egyben elkeserítő volt látni, hogy Romániában hogy bánnak a magyarokkal, mint kisebbséggel. (Bence 18)
Számomra a legemlékezetesebb dolog az volt, mikor az egyik faluban arról meséltek, hogyan vágta ketté azt a határ. Családok, párok szakadtak szét, és nem lehetett átmenni a határon. Amikor valaki meghalt, a temetésen a határátkelőig vitték, hogy a túloldalon élők is el tudjanak búcsúzni tőle. Nem mondanám, hogy a kirándulások megváltoztatták volna a véleményem, sokkal inkább megerősítették azt, amit eddig is gondoltam. (Annamari 18)
Már a kirándulás előtt is tudtam milyen nehéz helyzetben van a határon túli magyarok többsége, mivel sok esetben, jogaikat semmibe véve, a román állam igazságtalanul bánik a magyar kisebbséggel. Az út során azonban jó volt látni, mennyire erősen összetart a magyar közösség, főképp a kisebb falvakban. Nem mondanám, hogy a véleményem nagymértékben megváltozott volna bármiről is. Talán inkább olyan momentum volt, ami nagy érzelmi benyomást tett rám. Konkrétan a gyermekotthonban tett látogatás szerintem mindenkinek egy meghatározó és szívszorító élmény volt. A kirándulás után sokat beszélgettem a határon túli magyarokról és úgy magáról Erdélyről is a szüleimmel, barátaimmal. (Péter 18)
A kirándulás ráébresztett arra, hogy a határokon túl is élnek magyarok, és én milyen szerencsés vagyok hogy Magyarországra születtem. (Dani 18)
Igen, egyértelműen megváltozott! A kirándulásból hazatérve elmeséltem a kinti viszonyokat, és bizony arra jutottam, hogy nem panaszkodhatom! Igaz, gyönyörű helyeken jártunk, de valahogy ott nem éreztem magam szabadnak, magyarnak! Itthon is élnek kisebbségi csoportok, de többnyire nem kell átélniük azt a fajta nyelv miatti ellenségeskedést, ami kinn tapasztalható! A kránduláson láttam igazán, mennyi mindenem van, többet nem elégedetlenkedek annyit. Örülök, hogy nem kell elnyomásban élnem! Természetesen sokat meséltem otthon! Az étkezésekről, szállásokról, az ottani magyarokról és az ő gondolataikról a helyzettel kapcsolatban, a román emberek viselkedéséről és hogy szívesen lakom inkább itthon! (Virág 18)
A kirándulás után szerintem mindenkiben vegyes érzések kavarogtak. Személy szerint én bennem főként tisztelet és hála. Becsülendő és példaértékű, ahogy próbálkoznak és nem olvadtak bele egy másik nemzet kulturális szokásaiba. Korábban is szerencsésnek éreztem magam, hogy nem egy „idegen” országban kell felnőnöm, de látva a helyzetüket és a hiányosságokat, amiket elszenvednek, még inkább hálás vagyok, hogy ott élhetek, ahol. Ennek ellenére sokan tényleg mindent megtesznek, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki a helyzetükből, remek közösségeket kialakítva. Miután hazajöttünk, a családban beszélgettünk is ezekről a dolgokról, a határon túli magyarok helyzetéről. Egyetértettünk abban, hogy nagyon sok megpróbáltatás éri őket életük során, sosem tapasztalhatják meg, milyen itthon felnőni, de tiszteletre méltó, hogy használják a magyar nyelvet, magyarnak vallják és mindig is vallották magukat. (Laura 18)
Számomra a legmeghökkentőbb élmény az első kiránduláson történt, váratlanul. Látni, hogy egy kis falut kettészeltek, nem törődve a rokonságokkal, barátságokkal, egészen meghökkentő volt. (Dóri 18)
Igen, például amikor az otthonban jártunk. Láthattuk mennyien laknak egy családban, és hogy mennyire tudnak örülni minden apró dolognak és legfőbbképpen annak, hogy ott vannak egymásnak és szeretik egymást. Itthon nagyon sokat szoktunk erről beszélni, mivel jó pár rokonom származik Erdélyből. Néhány barátommal is megosztottam, hogy az otthon után kicsit átértékeltem azt, amim van. (Míra 18)
A kirándulás után teljes mértékben megváltozott a véleményem. Mélyen együttérzek a határon túli magyarsággal, és remélem, egyszer visszanyerhetik függetlenségüket. Meghatározó momentum volt a nagyszalontai gyermekotthonban tett látogatásunk, amelyet a saját erejével tart fel annak vezetője, és reményt ad a gyerekeknek. (Milán 18)
A véleményem a délvidéki kirándulás során változott. Sőt pontosabban fogalmazva még inkább megerősödött bennem. Részben elszomorító, hogy nekik sokkal többet kell tenni és küzdeni azért, hogy magyarok maradhassanak. Viszont nagyon nagy öröm volt látni, hogy az ott élő magyarok büszkék arra, hogy magyarok és ugyanúgy őrzik a hagyományokat még 100 év után is. Számomra nagyon sokat jelentett, amikor az ott élő gyerekekkel beszélgethettünk és egy picit betekinthettünk az életükbe, mindennapjaikba. Engem nagyon meglepett, hogy úgymond kisebbségben élőkként is felhőtlen boldogságban élnek. Mindenki mosolygott ránk, mindenki kedves és barátságos volt. Nagyon örültek nekünk. Így sokkal jobban tudom értékelni azokat a dolgokat, amiket azelőtt szinte természetesnek találtam. Miután hazaértem elmeséltem mindent részletesen a családomnak a kirándulásról. Ahogy beszámoltam arról a boldogságról és arról az erős összetartó erőről is. Arról, hogy a régi magyarlakta területeken nem csak, hogy még mindig élnek magyarok, hanem a hagyományokat őrizve igazi magyarként, büszkén élnek. Ennek hatására még erősebbé vált bennünk az összetartozás érzése. Hiszen a nemzet olyan, mint egy család, mivel a családot és a nemzetet is valami, valamilyen formában összefűzi, egységben tartja. (Nóri 18)
Sok dolgot tanultam, amit eddig nem tudtam a külhoni magyarok sorsáról. Megváltozni nem változott meg a véleményem, de kinyílt a szemem egy kicsit. Nem tudok kiemelni egy bizonyos pontot a kirándulásból, mindig akadt valami új, amit tanultam, és ezáltal kissé konkrétabb véleményt tudtam alkotni a témáról, mint azelőtt. (Dominik 18)
 


Van-e felelősségünk a határon túli magyarokkal kapcsolatban?
 
A mi felelősségünk, hogy éreztessük velük, hogy nincsenek egyedül. Az is a mi felelősségünk, hogy a jövő generációi is foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. (Bence 18)
Véleményem szerint nagy felelősségünk van ebben, fontosnak tartom, hogy felhívjuk rájuk a figyelmet itthon is, mivel sokan nem is tudnak arról, hogy határainkon túl is mennyi magyar él és hogyan ápolják kultúránkat. (Péter 18)
Van felelősségünk, segítenünk kell őket. (Dani 18)
Van felelősségünk, hisz nem ők akartak odatartozni! Sokaknak sikerült onnan hazatérniük, de akiknek ott telt a fiatalkora, ott vannak az emlékeik, az otthonuk, ők nehezen mozdulnak már! Ha nem vagyunk ellenségesek velük, segítjük és elfogadjuk őket magyarnak, biztosan nekik is könnyebb, jó érzéssel tölti el őket! (Virág 18)
A határon túli magyarokkal kapcsolatban felelősségünk, hogy támogassuk, segítsük őket magyarságtudatuk erősítésében, ápolásában, hogy a jövő generációinak is tovább tudják adni ezeket az értékeket, ne vesszen el az a kulturális közeg, amiben élnek, őrizzék a hagyományokat, művészeteket, a magyar nyelv teljes körű ismeretét. (Laura 18)
Én személy szerint úgy gondolom, nem csak a határon túli magyarsággal szemben van kötelességünk, hanem a világ összes nemzetével szemben. Kötelességünk tisztelni egymást. Ez az első, és legfontosabb az én szememben. (Dóri 18)
Egy másik országban élni nem egyszerű, ahol mi vagyunk a kissebség. Ők viszont rengeteget tesznek azért, hogy a magyarság fennmaradjon. Őrizik a hagyományainkat, büszkék arra, hogy magyarok. Felelősséggel tartozunk feléjük. Nekünk is meg kell tennünk mindent értük, büszkének lenni rájuk és magunkra is, hogy magyarok vagyunk. Őriznünk kell nemzetünk egységét és emlékeit. (Kornél 18)
Igen, hiszen együtt veszítettünk és úgy gondolom, Magyarországnak többet kellene támogatnia és segítenie őket. (Míra 18)
Én mindig is fontosnak tartottam az ő támogatásukat, és a kirándulások is csak ezt erősítették meg bennem. Igen is felelősséggel tartozunk feléjük, hiszen valamilyen szinten mégis hozzánk tartoznak, és ahogy csak lehet, támogatnunk kell őket. (Viki 18)
Van, mégpedig nem is kicsi. Fel kell lépnünk minden magyarellenesség ellen, és támogatni kell őket.
(Milán 18)
Magyarország teljes mértékben felelősséget vállal a határon túli magyarokért. Számos olyan program jött létre, amellyel a határon túli családokat támogatjuk, és a magyar közösségek gazdasági megerősítését segítjük. (Nóri 18)

----------------------------------------------------------------------
A 2. állomáson a diákok, elsősorban az alsóbb évesek egy történelmi hátteret kapnak az eseményekhez.
A 3. helyszínen, ami nem mindenkinek ugyanaz, az utazásokon részt vett diákok tartanak élménybeszámolót.
A 4. egy rajzos feladat. A bevezetőben említett jelkép, esetleg egy plakát tervezése.
Az 5. egy Totó kitöltése az addig szerzett ismeretekből.
A 6. Daltanulás, zenehallgatás.

Kovács Nóri - Várunk haza (Minden Magyar Testvérnek - az összetartozás dala)
Ismerős Arcok - Nélküled

Van egy ország, van egy ház

Kiss Kata Zenekar: Magyar vagyok

Határtalan dal - ÖSSZETARTOZUNK - ISTEN ÁLDD MEG A MAGYART

A Kézfogás Szarka Tamás előadásában
https://kezfogas.eu/kezfogas-zenei-alappal/
https://kezfogas.eu/

Örökségünk
https://eletfaprogram.hu/index.php/kultura/2606-oroksegunk-cimu-dal-tortenete
https://www.youtube.com/watch?v=uvUnEJEmtyM
https://www.youtube.com/watch?v=IaY3eRqCHUw
https://www.youtube.com/watch?v=_z-_QU7DKK0

7. A Határtalanul fotókiállítás megtekintése
8. Közös éneklés a tornateremben

Remélhetőleg sikerül majd megvalósítani ezt a napot a következő tanévben.

 
2020. június 02. Lovassné Vass Enikő

Hírek, aktualitások

Eseménynaptár

Hasznos linkek