Kanizsai Dorottya Gimnázium

Dicső múltunk hőseinek nyomában Nyugat-Magyarországon

Az első nap
Június 7. egy olyan nap volt, amit nagyon vártunk. Reggel még minden a megszokott módon történt, de a 3. óra után minden megváltozott. Az iskola előtt várt ránk a busz, amivel Magyarország felé vettük az irányt.
Szerencsére szép idő volt, így öröm volt kipillantani az ablakon, ahol eleinte még ismerős dolgokat láttunk. Elhaladtunk a Balaton mellett is, ahol csábítottak a hullámok, de folytatnunk kellett az utat Sümeg felé, ahol az első program várt ránk. A várdombot megmászni nem kis kihívás! (Akkor még azt hittük, ez lesz az egyetlen mászásunk, de tévedtünk!  ) Persze a kilátás és az élmény mindenért kárpótolt. Fáradtan szálltunk fel újra a buszra és reméltük, hogy hamarosan megérkezünk szálláshelyünkre. Vép egy kisváros Szombathely közelében. A városka egyetlen középiskolájának kollégiumában szállásoltak el minket az első éjszaka. Mintha visszaugrottunk volna egy fél évszázadot! Igazi retro filling lengte be az épületet és a hatalmas parkot. Vacsora után sétáltunk egyet, de már hívogatott az ágy, így nyugovóra tértünk.
 


Acsai Hermina


A második nap
Az idén volt szerencsém ellátogatni egy pályázat keretében a Délvidékre, Zentára, ahol a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium diákjai körbevezettek minket a városban és beszéltek nekünk a mindennapjaikról. Nekem nagyon tetszett ez a látogatás, sok érdekességet tudtam meg az ottani életről, megismertem a helyi ételeket, kultúrát stb. Nagyon örültem, hogy ők is jönnek majd hozzánk látogatóba, hiszen nem volt sok idő arra, hogy jobban megismerjük egymást.

Az újabb találkozás napja szombatra esett, ami szerencsére egy tökéletes nap volt tökéletes idővel. Már reggel többen bementünk az iskolába, hogy előkészüljünk, helyi édességekkel és üdítőkkel vártuk a csapatot. Mikor megérkeztek, beültünk az egyik terembe, ahol az igazgató úr pár dolgot mondott az iskolánkról, az osztályokról és utána kezdetüket is vették a programok. Először az Aréna utcai katonai kiállításra mentünk, ahol egy nyugdíjas katonatiszt mutatta be a régi ruházatokat, fegyvereket, gépkocsikat stb. Az emeleten lévő Tűzoltómúzeumot is megnéztük, sokan be is öltöztek a régi egyenruhákba, ami jó buli volt. De én már alig vártam, hogy ennek vége legyen, mert utána következett a suliban a körbevezetés. Zentai barátaink két csoportra oszlottak. Az egyik csoportnak Kovacsics tanárnő tartott laborórát, a másik csoportot ránk bízták. Megmutattuk nekik a termeket, a parkot, még a teknősünket is. Az iskolának minden részét bejártuk és mi is meséltünk az itteni életünkről. Közben kialakítottuk a munkacsoportokat és megbeszéltük a feladatokat. A csere után újráztunk.
 

Az iskolai program végeztével először az Iseumhoz mentünk, majd a városban folytatódott a séta. Sok szabadidőt kaptunk s ennek köszönhetően elmentünk pizzázni, lottózni és fagyizni. Sok gyerekkel összebarátkoztam, a facebookon is bejelöltük egymást, hogy tudjuk tartani majd a kapcsolatot. A Fő teret teljesen körbejártuk még a Csónakázó tó felé is elindultunk. A szabadidő végén elmentünk egy parkba, ahol viccelődtünk és sztorikat meséltünk egymásnak.
A következő program a Püspöki Palota és a székesegyház meglátogatása volt. Nagyon sok lépcsőt kellett megmásznunk, hogy felérjünk a székesegyház tornyába, de sosem gondoltam, hogy ilyen is lehet Szombathely! Ide még a csoporttal tartottam, de azután fájó szívvel könnyes búcsút vettem tőlük.
Ez a nap életem egyik legjobb napja volt. Imádtam az embereket, ők is imádtak engem, ettünk-ittunk, szórakoztunk. Mi más kellett volna még? A mai napig tartjuk a kapcsolatot, mint a legjobb barátok.

Gyallai Martin 11.B
 

A harmadik nap
Vasárnap reggel első utunk a kőszegi Arany Egyszarvú Patikamúzeumhoz vezetett. Izgatottan vártuk a városfelfedező kvízt, mert ilyesmit még sohasem csináltunk. Csapatokra oszlottunk és egy meghatározott sorrend szerint végigjártuk Kőszeg nevezetességeit. Izgalmas játék volt, talán jó lenne egy ilyen a mi városunkban is. Amikor visszatértünk a Patikamúzeumhoz, oda is bemehettünk. Egy igazi kis ékszerdoboz! Az udvaron mindenféle gyógynövény nő, a padláson pedig megismerkedhettünk a feldolgozás módszereivel. A múzeum után következett a napi „mászás”, ugyanis felmentünk a Szulejmán kilátóhoz. Kimerítő séta volt, de megérte! Csodálatos panoráma tárult elénk. Lefelé szerencsére már könnyebb volt az út. A következő célpontunk a vár volt. Izgalmas érzés volt Jurisics Miklós nyomában járni. Mivel az ebédre még várnunk kellett, újabb felfedező útra indultunk a városban.
 


Délután Sárvárra utaztunk, ahol először a Nádasdy várral ismerkedtünk meg. Vezetőnk elmesélte a család történetét, sőt néhány pikáns epizóddal is szolgált. Nagyon élveztük a programot, csak a hőség volt nehezen elviselhető. De erre is volt megoldás, mert a várból a fürdőbe mentünk. Jól esett megmártózni a hűs habokban, a nagy tömeg ellenére. Este senkit nem kellett elringatni.

Kovács Korina


A negyedik nap
2019. június 10-én nekem is szerencsém volt a zentai diákokkal Sopronba tartani. Reggel a kőszegi Csikar Csárda elől indultunk. Az út csendben telt, valószínűleg még mindenki fáradt volt. Elsőként a Károly-kilátóba mentünk, ahová egy kicsit hosszabb séta vezetett, de ennek örömére csodálatos kilátásban lehetett részünk Sopron városára. Itt már nagyon jó hangulatban telt az út, nagyon jókat beszélgettünk a többi diákkal. Ezt követően a Széchenyi térre mentünk, ahol megnéztük a legnagyobb magyar, Széchenyi István szobrát, majd fagyiztunk Sopron leghíresebb cukrászdájában, a Dömötöri Cukrászdában. Végigsétáltunk a Várkerületen, majd a Fő térre mentünk, ahol a csapat két részre oszlott, egyik fele először a Tűztoronyba mehetett, a másik részének pedig egy érdekes előadásban lehetett része a Storno-házban.
 

Mindkettő program érdekes volt, (bár barátaink megjegyezték, hogy megint sok a lépcső  ), több dolgot is megtudhattunk Sopron múltjáról. A szellemi táplálék után a testi táplálékot is magunkhoz vettük, majd következett a bobpálya, ahol nagyon jól szórakoztunk. A nap lezárásaként a Fertő-tóhoz utaztunk, ahol egy közel két órás sétahajózásban volt részünk. A hangulat szuper volt, és az út során itt is sok érdekes információt tudtunk meg. A haza fele vezető út is jól telt, de már sok mindenki érezhette, hogy az egész napos utazás és séta fárasztó volt, de véleményem szerint csakis jó értelemben. Sok élményt szerezhettünk a zentai diákokkal együtt, és reméljük, hogy egyszer még találkozni fogunk!

Király Henrietta, 11.C


Az ötödik nap
Kedd reggel szomorúan szembesültünk a ténnyel, hogy utazásunk utolsó napja következik. Fájó szívvel hagytuk el a Csikar Csárdát, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Egy kis kóválygás után megtaláltuk a Smidt Múzeumot, amit a kedvünkért egy órával korábban kinyitottak. Szinte hihetetlen, hogy egy magánember ennyi mindent összegyűjthet. A római kortól egészen a 20. századig akadtak műtárgyak. A nagyszerű tárlatvezetés után elköszöntünk vendéglátóinktól és Budapest felé vettük az irányt, ahol várt ránk utolsó programunk, a Sziklakórház.
 

Fáradtak voltunk és azt hittük, több élményt már nem tudunk befogadni, de tévedtünk! Nagyon érdekes volt látni egy teljesen ép állapotban megmaradt kórházat a világháború és a hidegháború idejéből. Sajnos fényképezni tilos volt, de a fejünkben megőrizzük, amit láttunk. Egy kicsit még sétáltunk a várban, aztán haza indultunk, hisz másnap várt minket az iskola, hogy befejezzük a tanévet. Jó volt ez a kirándulás!  Köszönjük! Reméljük, hogy még visszatérhetünk ezekre a szép és érdekes helyekre!

Paróczi Orsolya


További képeket a Galéria & Média menüpont alatt találnak ! laugh

 
2019. június 05. Lovassné Vass Enikő
 

Hírek, aktualitások

Eseménynaptár

Hasznos linkek