Kanizsai Dorottya Gimnázium

Hogyan tehetjük szebbé az időskort? Érzékenyítő tréning a 11.K osztályban

Napjainkban már egyre jobban érzékelhető a generációk közötti távolság, amit nem csak kizárólag az évszámok határoznak meg, hanem a megváltozott életmód és világnézet is.

A mai (11.28.) osztályfőnöki óra keretén belül Hende Tamásné Anita és Hegyi Dóra, szociális dolgozók előadását hallgathattuk meg az időskori demenciáról, az ebben a korban sokaknál jelentkező magányról és egy úgynevezett érzékenyítő tréningről, amelynek célja az elfogadó és befogadó szemlélet kialakítása.

A szociális munka lényege a segítségnyújtás, legalábbis a segítség felajánlása ugyanis könnyen akadhat olyan eset, hogy rosszul mérünk fel egy helyzetet és az adott személynek nincs különösebben szüksége a mi segítségünkre. Van tehát jó és rossz segítség is. Rossz segítségnek mondható például az, ha egy út szélén nézelődő idős hölgyet karonfogva átrángatunk az úttest túloldalára, azt gondolva, ezzel segítünk neki átjutni egy forgalmas útszakaszon, miközben alanyunk zavarral fogadja udvariasnak hitt tettünket, hisz egyszerűen csak az unokáját várja. A szociális munka pontos ismertetése után került szóba az érzékenyítő tréning, ami ebben az esetben a hátrányosabb helyzetű idős emberek megértésének, tolerálásának és a kinti világgal való kommunikációjának segítésére fókuszál.

Az idősek közül sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy nem tudják elhagyni otthonukat, betegség vagy testi fogyatékosság miatt, de a kinti világgal való kapcsolatra nekik is nagy szükségük van. Egy idős hölgy például már 16 éve, mindössze egyszer hagyja el otthonát évente, amikor mentőautóval beviszik őt a kórházba. A mentősök, erről pontosan tudva, ilyenkor körbeviszik a városban, egy kis terepszemlét tartva.

A hasonló esetekben a legnehezebb dolog a magánnyal való megküzdés, amit a szociális munkások a legújabb technika segítségével próbálnak leküzdeni, mégpedig úgy, hogy számítógépeket ajándékoznak az arra rászorulóknak, azoknak, akik az interneten kívül máshogy nem tudnának „érintkezni” a külvilággal. Természetesen meg is tanítják az idősebb korosztálynak használni ezeket a gépeket és kommunikációs applikációkat. Persze nem csak a kommunikációról van szó, sok idős ember unaloműzés érdekében is nagy előszeretettel használja ezeket az eszközöket, például sakk vagy póker játszmákra, esetleg csak sima böngészésre az interneten.

A számítógépek elhelyezése azonban nem minden esetben volt zökkenőmentes, ugyanis sokan makacskodtak és állították azt, hogy nekik semmi szükségük nincs olyan dolgokra, mint az internet, a Google és a Skype, amikről életükben talán akkor hallottak először. Tízből legalább négyen szándékozták visszaküldeni a gépeket, azonban a magány nagy úr, és a ritkán látott rokonok miatt, előbb vagy utóbb, mindenki elfogadta és megszokta az informatikai eszközöket, és miután beletanultak a kezelésükbe, mindannyiuknak megtetszett és hasznára vált ez a nagyszerű lehetőség. Egy idős hölgy például a Skype segítségével tudta végignézni unokája esküvőjét, amit az alkalmazás nélkül nem láthatott volna. A legtöbben nagyon megszerették ezeket az eszközöket és ellenkezőkből hamar függőkké váltak.

A foglalkozáson azonban nem csak a virtuális, hanem a valódi kommunikáció fontosságára is felhívták a figyelmet. Az évek múlásával romolhat az idősek hallása, esetleg nehezebben érzékelik a magasabb hangokat, mint például a csengő, és emiatt arra ösztönöznek minket, hogy beszéljünk hangosabban, és ne motyogjunk. A szagok és ízek érzékelése is nehezükre eshet, emiatt megértőnek kell lennünk olyan esetekben, ha elsózzák a levest vagy éppen arra panaszkodnak, hogy a mi főztünk nem sikerült jól. Az idő múlását is egyre nagyobb akadály érzékelniük, ezért fontos, hogy a körülöttük lévők tudatosítsák ezt bennük. Erre a visszatükröződés technikája a legjobb módszer, pontosabban a visszakérdezés és érdeklődés. Fontos azonban, hogy rövid kérdéseket tegyünk fel, mert így válaszolni is könnyebb lesz nekik. Megtudtuk, hogy az idősek számára egy nap nem 24 órából, hanem 12-12 órából áll ugyanis több pihenésre van szükségük. Délutáni szunyókálásukat nem tanácsos megzavarni, mert ezzel még jobban felboríthatjuk biológiai órájukat.

A rövidtávú memória romlásával fellép a feledékenység, amelyet Hende Tamásné Anita úgy írt le, mint egy három fiókos íróasztalt. Az első fiók a befogadó emlékezet (érzés, hallás), a második a megtartó emlékezet, és ha ide valami nem kerül be, akkor a harmadik fiók, ami a felidéző emlékezet, teljesen haszontalanná válik. Ez az állapot talán legjobban az érzelmi stresszhelyzethez hasonlítható, amikor hirtelen leblokkolunk, és nem jut eszünkbe semmi.

Az időseknél azonban a nap nagy része ilyen, ezért érdemes adott dolgokat néha akár háromszor is elismételni, és mondandónkat részekre bontani, hogy számukra könnyebben feldolgozható legyen. A teljes siker elérésének érdekében használjunk különböző kulcsszavakat!

Az óra végén szó esett még az időskori súlyos demenciáról, ami annak a tünetcsoportnak az összefoglaló neve, amikor az agyi kapacitás lényegesen és visszavonhatatlanul csökken. Ez érintheti a gondolkodást, a problémamegoldás képességét és az érzékelést is. Erről a demenciáról szól a Veréb című orosz rövidfilm is, amit óra végén néztünk meg, de igazán érdekesnek bizonyul Tóth Krisztina: A berlini járat című novellája is, ami ugyanezt a témakört járja körül.

Mindent összevetve nagyon tanulságos volt az előadás, ami főként arra hívta fel a figyelmünket, hogy sokkal megértőbbek legyünk az idősebb korosztállyal, és ha tudunk, akkor ne csak megértőek, de segítőkészek is, anélkül, hogy túlsegítenénk vagy éppen egy tapintatlan megjegyzéssel a lelki világukba gázolnánk.

 

2019. december 05.  Szieber Dorka 11.K

                         


 

Hírek, aktualitások

Eseménynaptár

Hasznos linkek