Kanizsai Dorottya Gimnázium

Szabadságra született

Bakonyi Dorottya vagyok, a lovakkal 9 éve kerültem kapcsolatba.
Eleinte díjugrató karriert képzeltem el magamnak, azonban ez az elgondolásom teljes fordulatot vett 2013-ban, amikor hozzám került Milady, a nagybetűs LÓ az életemben.

Vele együtt kezdtünk megismerkedni a szabadidomítás, a természetes lókiképzés rejtelmeivel. Az első lépések nem voltak könnyűek, kezdő ló - kezdő lovas párosként, segítség nélkül indultunk el ezen, a számunkra teljesen ismeretlen úton. Lassacskán összecsiszolódtunk, ő megtanult bízni bennem, én pedig megtanultam kezelni az ő kitöréseit, megérteni a viselkedését, és úgy gondolom, hogy mára egy egészen különleges kapcsolat alakult ki kettőnk között.

Másik lovam, Zora, 2016 nyarán került hozzám, akivel szintén e szerint a módszer szerint foglalkozom, illetve vele is volt már lehetőségünk bemutatón, stresszhelyzetben kipróbálni magunkat. Ezt mindig fontosnak tartom, hiszen a biztos tudás az, ami bárhol, bármilyen körülmények között működik.

A szabadidomítás a természetes lókiképzés egyik ágazata, ahol helyet kapnak a látványos, show-szerű elemek is.  

A természetes szó arra utal, hogy ha már mi évszázadokkal ezelőtt megszelídítettük ezeket az állatokat, elvettük tőlük a szabadságukat, megpróbálunk úgy viselkedni, kommunikálni velük, ahogy az számukra a legtermészetesebb, ahogyan ők azt a ménesben, egymás közt is teszik. Ez azért fontos, mert a ló egy menekülő állat. Ő a szabadságra született. Nem kérte, hogy megszelídítsék, karámba zárják, lovagoljanak rajta. Kellő alázattal és tisztelettel kell fordulnunk felé, hiszen mi vagyunk azok, akik szeretnénk tőle valamit, nem fordítva. Nekünk kell megtanulnunk, megértenünk az ő nyelvét, mert ő sosem fog megtanulni a mienken. Bonyolultnak hangzik, azonban nincs ebben semmilyen mágia. Mindössze a megértésen, alázaton, tiszteleten, szereteten alapul.
Nem megtörni szeretnénk őt. Nem erőszakkal szeretnénk kényszeríteni az együttműködésre. Az erővel elnyert figyelem ideig-óráig működhet, azonban hosszú távon nem lehet eredményes. Egy olyan figyelmet szeretnénk tőle, amit ő saját akaratából ad meg nekünk. Figyelem nélkül nincs együttműködés. Figyelem nélkül nem lehet tanulni. Figyelem nélkül nem lehet tanítani. Ez tehát a legfontosabb,a céltudatos képzés csak ez után jöhet. Ehhez figyelembe kell vennünk az ő viselkedését, szükségleteit. A lónak a biztonság a legfontosabb. Fontosabb az ivóvíznél, élelemnél, szaporodásnál. Neki ez a lételeme, hiszen a menekülés volt az egyetlen esélye, hogy máig fennmaradjon. Mindig a komfortot keresi, ezt kell neki biztosítanunk ahhoz, hogy elfogadjon minket vezetőjének.

Ők a ménesben hierarchia rangsort építenek ki egymás között, itt nagyon szigorú szabályok uralkodnak. A vezérkanca az, aki megteremti a létfenntartáshoz szükséges feltételeket, őt követik a többiek, teljes mértékben megbíznak benne és végrehajtják a kéréseit. Mi, emberek, ugyanezt szeretnénk elérni velük.
A lovakkal való munka rengeteg türelmet, kitartást, időt, energiát, tudást igényel. Azonban az, amikor egy fél tonnás, szabad akarattal és önálló gondolatokkal rendelkező szabad lelkű lény önszántából együttműködik, egy egészen elmondhatatlan és semmihez sem hasonlítható érzés.
 
A bemutatókat, fellépéseket azért tartom fontosnak (természetesen az otthoni folyamatos munka mellett) mert egy tökéletes visszaigazolást, képet adnak az addigi foglalkozás minőségéről. Ezekből rengeteget lehet tanulni, akár pozitív, akár kevésé pozitív ez a visszaigazolás. Hiszen a későbbiekben ezek alapján tudjuk kijavítani a hibákat, illetve még tovább tökéletesíteni az addigiakat.

Szerintem mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy a szerdai (2017.04.12.) nap is egy örök életre szóló élmény volt. Zorával (10 éves kanca) azt mutattuk meg, hogy honnan indulunk, mik a lókiképzés alapjai, amikre a későbbiekben építkezni lehet. Miladyvel (14 éves kanca) pedig ennek az eredményét láthatták az érdeklődők. Természetesen ez még nem a végcél, rengeteget kell még fejlődnünk vele is, azonban így be tudtuk mutatni azt, hogy egy ilyen szintű kapcsolat nem egyik napról a másikra alakul ki, ehhez hosszú évek kitartó munkája szükséges.

Egy ilyen bemutató megvalósításához rengeteg segítség szükséges, engem minden alkalommal lenyűgöz az, hogy mennyi ember áll mellénk és dolgozik teljes odaadással, egy közös célért. Ezúton is szeretném még egyszer megköszönni mindenkinek, aki akár a szervezésben, akár a pakolásban, páyaépítésben, hangosításban részt vett, vagy épp a lovak mellett nyújtott segítséget! Narrátoromnak, Balogh Anettnek (10.k) pedig külön köszönet, fantasztikusak voltatok! Jövőre újra találkozunk! laugh

Addig is találkozhattunk velünk honlapunkon: www.lamarider.com
 
A lovasbemutatóról további képek  Diáknapi Galériánkban és a Vaol.hu oldalon találhatóak.

 
2017.04.14. Bakonyi Dorottya 10.K

Diákélet

Eseménynaptár

Hasznos linkek