Kanizsai Dorottya Gimnázium

Arénaürítés diákszemmel

Osztályfőnököm arra kért, írjak cikket a kiürítési gyakorlatról. Mi sem egyszerűbb ennél! –gondoltuk mindketten.
Már a helyszínen papírra vetettem, vagyis az okos telefonomba pötyögtem néhány gondolatot: „ Volt ez a rendezvény, ahová alig lehetett bejutni. Hogy miért? Mert amíg odakint a jéghidegen süvítő szélben több ezer diák toporgott, négy kosaras edzést tartott a csarnokban.”

Azt mondanám „ez vicces”, ha nem fagytam volna ropogósra. Hogy milyen gondolatok cikáztak az agyamban, amikor több, mint fél óra várakozás után bejutottunk?
„Ha ez befelé így működött, hogy fog majd kifelé?”

Nagy nehezen elkezdődött a show! Többen köszöntötték az egybegyűlt diákságot, köztük Dr. Puskás Tivadar polgármester úr, aki a jól megszokott "Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!" szlogent egy igencsak környezethez illőbbre, találóbbra, írta át, ami így szólt: "Hajrá Haladás, hajrá Szombathely!"

És hogy miért volt ez a környezethez illő? Egyrészt, mert megjelent körünkben a Haladás, illetve a magyar válogatott kapusa Király Gábor, aki méltán kapott vastapsot a tömegtől, másrészt mert később a Haladás válogatottja rúgta a bőrt a szombathelyi Színész SC. ellen.

De ne vágjunk az események elébe! Az élvezet előtt még el kellett szenvednünk egy közös verselést, ami a „karmester” minden igyekezete ellenére, ugyancsak gyatrára sikerült. Fátylat rá!

Idézet a jegyzeteimből: „Ezt követően egy érdekes tájékoztatót kaptunk, arról, hogyan KELLENE evakuálni az épületet, avagy ahogyan NEM fog működni. Megbeszéltük a hálózattól függetlenül hív6ó segélyszámokat, ICE (in case of emergency). A történések közepette vegyes érzések fogtak el. Sokaknak ismerős lehet a honvágy és az intenzív éhség.”

Amikor kimentem levegőzni, észrevettem, hogy pár rendőr kartondobozokat hord be az épületbe: Természetesen azokat gyújtották fel a meccs második félidejében. A meglepetés erejével hatott ránk az a hatalmas füstfelhő, ami a csarnok egyik végéből szállt fel. Utána, az ember azt képzelné, hogy mindenki szépen sorba áll, és rendezettem kivonul. Na, pont nem ez történt! Sokan eszeveszetten rohantak kifele, szinte már filmbe illő módon mentették az irhájukat. Viszont voltak a ráérősek, akik körülbelül a "lájti" sétatempót tartották.

A lényeg, hogy végre kint voltuk. És minden várakozás ellenére, szintidőn belül. A gyakorlat sikeresnek bizonyult, ki-ki mehetett, amerre látott.

Jövőre, veletek, ugyanitt?

 

2017.04.18. Kulcsár Bálint 9. KNY


 

Diákélet

Eseménynaptár

Hasznos linkek