Kanizsai Dorottya Gimnázium

A világom 2050-ben

A Mozdulj! Közhasznú Egyesület Országos Novellaíró Pályázatot hirdetett "A VILÁGOM 2050-BEN" címmel.

Bárki indulhatott, aki kedvet érzett egy „szabad gondolati és érzelmi szárnyaláshoz”, arról, hogy milyennek képzeli saját magát és az őt körülvevő világot 33 év múlva.

A pályázat célja az volt, hogy minél több amatőr pályázó tapasztalhassa meg az alkotás örömét és a legjobb alkotások lehetőséget kapjanak a bemutatkozásra Budapesten.

A beküldött pályamunkákat szakmai zsűri bírálta el.
A középiskolások között iskolánk tanulója Csiszár Tamás (10.C) az első díjat szerezte meg. Tamásnak nem ez volt az első írói próbálkozása, hisz ebben az évben már egy másik pályázaton is sikerrel szerepelt.

Az eredményhez szívből gratulálunk, az írást pedig mindenképp elolvasásra ajánljuk.
 
2017.06.01.
Lovassné Vass Enikő
Kép: Csiszár Tamás, a boldog 1. helyezett, Murányi Marian zsűritaggal

 
A világom 2050-ben
 
Tegnap ünnepeltem az 50. születésnapomat. A családom csodálatos ajándékokkal lepett meg, s együtt felidéztük az elmúlt fél évszázad minden emlékét.

Mikor én még gyermek voltam a Földön körülbelül 7 milliárd ember osztozott. Minden egészen más volt,– így meséltem kedves barátaimnak, rokonaimnak.  A telefont akkor még a zsebünkben hordtuk, emlékszem, hogy az első telefonom nyomógombos volt, nagyjából akkora, mint most az iskolatáska. A ruhákat, az élelmiszereket, s egyéb, a mindennapjainkhoz szorosan hozzátartozó, kézzel megfogható dolgot a boltokban vásároltunk meg. A kamaszkorom hajnalán kezdett elterjedni az interneten való vásárlás, akkor még a futár hozta házhoz a megvásárolt termékeket, s még lehetett készpénzzel is fizetni. Manapság már a 3D-ben kinyomtatásra kerülő termékeket otthon, személyre szabottan megtervezzük, és drónok szállítják házhoz. Fizetni kézpénzben már nem lehet, hanem a netbankból történik a tranzakció egyéni azonosító: ujjlenyomat alapján.

Az iskolákban a tanárok papír könyvekből tanítottak, csak a 2010-es években jelentek meg a digitális tankönyvek, napi 10-12 órát is kellett tanulnunk, a dolgozatokat pedig ott helyben, papírra nyomtatva kaptuk meg. Nekem a tanulás külön élmény volt, mivel a könyveimet egy borzalmas géphang olvasta, hiszen akkor még gyengénlátó voltam.

A tanulás most viszont egy sokkal egyszerűbb módszerrel oldható meg, a relaxációval. Persze ezt is csaknem egy évig tanulják a fiatalok, mint mi az írás-olvasás tudományát annak idején, de az új módszer sokkal hatékonyabb, és időtakarékosabb, mint a régi. Hála a 20-30-s években rohamos fejlődésnek induló orvostudománynak, agykutatásnak. Akkoriban a még kísérleti stádiumban lévő új agy- és szemműtétnek hála a szemeim kiválóan működnek a mai napig is. Ugyancsak ezen operációnak köszönhetem, hogy az agykamra problémám is megszűnt. Velem együtt a látás-, a hallás-, és mozgássérült emberek csaknem 95%-a gyógyírt talált. A szellemileg sérült embereken is tudnak már segíteni egy ehhez hasonló beavatkozással, sokszor még a magzati stádium idején.

2027. tavaszán egy kutatásban részt vevő Erdélyben praktizáló magyar orvosnak sikerült felfedezni egy kis folyó vizében azt a baktériumot, ami a rákos megbetegedések ellenszerének bizonyult. Az AIDS és az EBOLA ellenszerét már néhány évvel előtte megtalálták.

Fiatal koromban a közlekedés a lehető legrosszabb volt. 2017-re mindenhol autók voltak, amerre csak látni lehetett. Akkoriban Szombathelyen főleg a kórháznál, de máskülönben minden más helyen is képtelenség volt leparkolni. Ez, és sok más hozzájárult a szmog kialakulásához, s így a természet hanyatlásához is. Hatalmas szerencse, hogy az ember az utolsó pillanatban rájött arra, hogy ha így folytatja hamarosan el fog tűnni az élet a Földről.

Ennek köszönhetjük azt, hogy napjainkra az egész világon drasztikusan lecsökkentették az autók, motorok számát, a környezetkárosító anyagokat beszüntették, az atommal való kísérletezést, s annak használatát teljes mértékben betiltották. A tömegközlekedést robotok –irányította elektromos, vagy zöld energiával működő taxikkal, illetve 1000 km/h-el haladó járművekkel oldják meg nagy távolságra.  A mai épületek tetején zöldövezet található, ezzel is növelve a sajnos kis területű tiszta természetet. Remélhetőleg a jövőben ismét helyreáll az ősi, nagy gépezet.

Az emberiség az életét köszönheti a tudósoknak, hisz ők mutattak rá a helyes életvitelre, táplálkozásra, a természet óvásának fontosságára. Sok magyar neves kutató és ismert személyiség is részt vesz ebben a tevékenységben, és mára már a világon mindenütt tudják, hol van Magyarország. Szerencsére a világméretű globalizáció ellenére is sikerült megmaradnunk a Kárpát-medencében.

A világ szerkezete az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult, a tengerszint emelkedésével néhány ország területe víz alá került, valamint az éghajlatváltozásnak köszönhetően is csökkent az emberiség élettere. Az ötven évben történt csaknem 2 milliárd emberrel való népességnövekedés és az élhető területek csökkenése komoly feladat elé állítja az emberiséget. A tudomány fejlődésével viszont a várható élettartam megnövekedett, az én generációm csaknem 95 évig élhet. Az orvostudománynak és a tudatos életvitelnek köszönhetően mi már 75 éves korunkig is dolgozhatunk, ha akarunk. Természetesen a munkahelyek is nagyon megváltoztak, hiszen a kétkezi munkát szinte teljesen kiváltotta a robottechnika. A tanulás időtartama is szinte életünk végéig tart, mivel a mindennapi élet megköveteli, hogy a rohamosan fejlődő újdonságokat és újításokat magunkévá tegyük. Ez még idős korban sem okoz gondot, hisz az agyunk jóval nagyobb kapacitását tudjuk kihasználni, mint ötven éve.

Fiatalkoromban még az USA és Oroszország számított a világ vezető nagyhatalmának, mára ezt a szerepet Kína vette át. A 2015. és 2025. közti politikai csatározások és vallásháborúk után az emberiség egy jelentős mentális fejlődésen esett át, megváltozott az emberek egymáshoz való viszonya, a megbékélés következett. Ez a globális világbéke juttatta arra a szintre a Föld lakóit, ahol szerencsére ma is vagyunk. Ahol nem egymás ellen, hanem egymásért élünk és dolgozunk. Ha nem ezt tennénk, saját magunkat pusztítanánk el a Földdel együtt. Igaz, hogy a Marson már vannak kutatóbázisok, folynak kísérletek nagyobb népesség letelepítésére is, de akárhogy is sikerüljön ez, a Föld szépségét, a természet csodáit semmilyen mesterségesen létrehozott élőhely sem pótolhatja.

Eddigi életem során a világ hatalmasat változott, háborúk, természeti csapások után azt kívánom, hogy a mostani nyugalom és béke vezérelje tovább az emberiséget.

Csiszár Tamás
író és tanár
2050.

 

 

Diákélet

Eseménynaptár

Hasznos linkek