Kanizsai Dorottya Gimnázium

Sielés - 2017

Ha egy elkapott beszélgetés foszlányából kihallom a síelés szót önkéntelenül is el kell mosolyodnom az emlékképek miatt, melyek felvillannak előttem.  Az idei táborban is újabb élményeket és ismerősöket szereztem.  Négy év tapasztalata számomra az, hogy soha sincs két egyforma tábor, a társaság és az időjárás mindig meg tud lepni. Előbbi inkább pozitívan, míg utóbbi - mely idén sajnos nem volt kegyes - inkább negatívan.

A tábor menetrendje minden évben ugyanaz. Az előkészületek már pár héttel az indulás előtt megkezdődnek a felszerelés beszerzésével, majd az indulást megelőző napi pakolással és a szülők megnyugtatásával folytatódik. A kora reggeli keléssel és persze egy jó nagy adag kávéval veszi kezdetét az egy hétig tartó kikapcsolódás. Utolsó ellenőrzés. Majd indulás.

A busz az első egy-két órában csendes, mindenki alszik vagy zenét hallgat. Majd ahogy átérünk Ausztriába és megjelennek az első havas hegycsúcsok egyre több élettel telik meg a nem is olyan kis jármű. Amikor elérjük a célt, mindenki tűkön ül, hisz azonnal tesztelhetjük is a pályákat. Természetesen sí tudás alapján csoportokba bontva egy-egy oktatóval az élünkön. 

Bár az első nap délelőtt meg kellett harcolnunk a köddel és a széllel, délután már csodás napsütéses időben élezhettünk párhuzamos lécvezetéssel a kék, piros illetve fekete pályákon. Tanácsokat kaptunk a technikánk tökéletesítésével kapcsolatban vagy olykor nehéz, de- visszagondolva- elég vicces feladatokat, mint például az egylábas síelés, vagy a piruetthez hasonló 360 fokos megfordulás. 
Sajnos a következő napokban vagy az esővel és egyéb időjárási tényezőkkel harcoltunk vagy a pálya néha ugratónak is elmenő buckáival. Persze első sorban mindenki a síelés miatt jön, de a tábornak ez csak az egyik része, a másik azokkal az órákkal telik el, amiket a lackenhofi szállásunkon töltünk.  Néha az ember nehezen dönti el melyik rész is jobb. Az első napi ismerkedés után már nagyjából tudjuk ki, milyen ruhában síel, hisz ez alapján ismerjük fel egymást. Gyorsan kialakul egy ütős kis közösség, aminek a kísérőink is aktív részei.

Minden este a kiadós svédasztalos vacsora után összegyűlünk az általunk csak Tv-szobaként emlegetett társalkodóban és átbeszéljük a napot, valamint a fontosabb dolgokat. Ezután van, aki szaunázik, esetleg a pingpong bajnokságot figyeli, csocsózik, vagy csak beszélget, de egy biztos, nagyon ritka, hogy valaki a szobájában tölti a szabad idejét. Ezek nagyon tartalmas esték, így senki sem szokta kihagyni. Majd a megadott időben mindenki a szobájába vonul, hisz fáradtan nem lehet síelni. Ezt valamennyien jól tudjuk, de az éjszakába nyúló beszélgetések kihagyhatatlanok.  

Az idei utolsó este egy kis aktív csapatjátékkal zárult, melyben olyan feladatok szerepeltek, amiken jókat mulattunk és mindenki díjazta a kreatív ötleteket és megoldásokat. Másnap pedig szomorúan szálltunk fel a buszra hisz tudtuk ,hogy  vége . A busz elindult és mikor megérkeztünk Szombathelyre rám tört a jól ismert  érzés : Ez  itt a valóság, és amit magunk mögött hagytunk olyan  jó  volt,mintha meg sem történt volna .

Végezetül bárki, aki egy pillanatra is elgondolkodik azon, hogy jelentkezzen jövőre, tegye meg! Én kilencedikesként zéró sí-tudással mentem először, első nap elég bizonytalan voltam abban, hogy ez biztos jó ötlet volt-e, de aztán azoknak a nagyszerű tanároknak  köszönhetően, akik ott voltak : bátran kijelenthetem, hogy a négy év alatt, amit a Városi Sítáborokban eltöltöttem megtanultam síelni, de legalábbis már nem vagyok ön- és közveszélyes jelenség a pályán. 

U.i:. Ezúton is szeretném megköszönni a kísérőinknek, akik egyben oktatókén és táborvezetőként is 150% -osan aktív részesei voltak az ott töltött időnknek, hogy vállalták értünk a felelősséget és energiát fektetnek abba évről-évre, hogy ez a tábor létrejöjjön és, hogy nekünk csak jól kelljen éreznünk magunkat.
 
 
2017.03.02. Tánczos Éva  12/B

 

Diákélet

Eseménynaptár

Hasznos linkek